Startupban dolgozni 2024-ben, mekkora a kockázat? - hetikraftie #9

Ezen a héten a turbulens startup környezetről beszélünk, érintve az aktuális piaci helyzetet és körülményeket.

Kivételesen volt egy hét szünet a hírlevélben, cserébe viszont egy olyan témát hoztam nektek, amivel kapcsolatban sokan kerestetek meg az utóbbi időben. Ez pedig nem más, mint a startupoknál kínálkozó munkalehetőségek, illetve hozzájuk csatlakozás, mint karrier döntés 2024-ben. Vajon mekkora kockázattal jár ez a lépés a jelenlegi piaci helyzetben?

Szeretném elmesélni nektek, hogy én miket figyeltem meg a startupok működését illetően az elmúlt tíz+ évben. Még a 2010-es évek elején találkoztam az első hazai, majd később külföldi példákkal, így még emlékszem arra a kezdeti időszakra, amikor ezek a cégek igen nehezen tudtak versenyezni nagyvállalatokkal vagy a globális multinacionális vállalatokkal. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én leginkább a valahogyan nem magyar tulajdonú vagy gyökerű cégek növekedését láttam nagyvállalati oldalról, nincs empirikus magyar vállalati tapasztalatom. Fontos lesz a nemzetközi vonatkozás.

A startupok ebben az érában hátrányban voltak éveken keresztül a kis mértékű finanszírozottság (ami a potenciális fizetési csomagokat is érintette), az alacsony ismertség és a hiányzó általános megítélés (nem létező tapasztalati példák) miatt is. Egy-egy keresés alkalmával az adott fizetési sáv sokszor fele akkora volt, mint kb. ugyanannak a lehetőségnek a megfelelője egy nevesebb külföldi cég magyar leányvállalatánál. Elkezdődött ugyan a tulajdonrész opciók, mint csomagelem megismertetése és köztudatba kerülése, de ezt a leendő munkavállalók extrém kis százaléka tekintette valódi értéknek a kezdetekben. Ez a helyzet kompromisszumokra kényszerítette a startup cégek tulajdonosait, alapítóit vagy első vezetőit, amelyeknek különböző formáival is találkoztam.

Hogy mik voltak ezek a kompromisszumok? Az általános tapasztalat azt mondja, hogy mi magyarok, nagy arányban alacsony kockázat-vállalási képességet hozunk magunkkal. Történelem, generációs minták, saját kialakított döntéshozási szokások. Összehasonlítva a helyzetet nyugati országokkal - vagy akár csak a szomszédos Romániával, valahogy ott jobban rezonáltak az ilyen típusú kihívások. Az említett óvatos hozzáállás vagy kockázatkerülés a gyakorlatban azt jelentette, hogy a nyitott startup pozíciókat betölteni szignifikánsan nagyobb kihívást jelentett Magyarországon, míg egy multinacionális cég továbbra is tudta a “megfelelő” dolgokat ajánlani a kompenzáció terén.

Sok olyan helyzet adódott, amikor a startupok induló csapata (alapítók, első vezetők) olyan kívánalmakkal állt elő egy-egy pozíciót illetően, amiket aztán a finanszírozás hiányosságai miatt kénytelenek voltak rugalmasan kezelni. Senior tudást és mérhető tapasztalatot kerestek, de a büdzsébe mondjuk maximum egy mid- level fért bele, vagy sokszor inkább csak junior. Nyomás volt, el kellett kezdeni duzzasztani a csapatot, a keretbe is bele kellett férni, gyorsan felértékelődött a jelöltben rejlő potenciál. Jött a következő szűkítés, vajon a folyékony angol tudás fontos nekünk? Nos, sokszor ez a tudás korrelál a kompetenciával, illetve az azzal kapcsolt fizetési sávval. Ha ez sem fért bele a büdzsébe, akkor megint potenciál és hozzáállás döntött: ha az egyén hajlandó ebbe energiát tenni, és fejleszteni magát, vegyük fel, induljunk el.

Volt ebben az időszakban is bőven kockázat, de ugyanazon az alapon, amit már fejtegettem korábban, hogy miként érdemes felmérni egy lehetőséget kívülről, megvannak az észérvek, melyek alapján dönteni érdemes. Volt, akit én magam is inkább lebeszéltem egy hazai startup lehetőségről és volt akinél nem értettem, hogy nagyon alacsony kockázat mellett miért hagy ki egy ilyen jó lehetőséget.

Nemzetközi háttérrel rendelkező startupoknál is találkoztam hasonló helyzetekkel, elsősorban a finanszírozás kérdéskörében. Nagy küzdés volt startupokhoz vinni megfelelő erőforrást a fent már említett faktorok miatt. Volt egy nagyon emlékezetes esetem egy olasz fejlesztővel, aki a Nokia HERE térkép alkalmazását építette Berlinben. Megkerestem egy akkor nagyon népszerű, amerikai startup lehetőséggel, ami relokációt is jelentett volna neki EU-n belül. A cégnél, ahova pályáztattam, extrém magas lemorzsolódási számokkal dolgoztunk a kiválasztás alatt. Ők valóban a top 0.1%-ot keresték Európában az adott szakmai területen. Ennek megfelelően elvérzett több jelöltem náluk a kiválasztás kezdeti szakaszaiban, viszont az olasz srác sikeresen teljesített minden körben és kapott is egy ajánlatot. Minden szupernek tűnt addig a pontig, amíg ki nem derült, hogy több, mint 20 százalékkal alacsonyabb alapfizetés szerepelt az ajánlatban a jelenleg realizált fizetéséhez képest. Talán nem is kell mondanom, de ilyen esetekben az esély egy lehetséges ajánlat elfogadásra, nagyon alacsony. A megalkotott fix fizetési sávok miatt a leendő munkáltató nem akart változtatni az ajánlaton (ami akár belső strukturális gondot okozna magának), így noha közel voltunk egy ponton egy elfogadott ajánlathoz, végül a jelölt nemet mondott. Ez eddig egy átlagos startup történet is lehetne, viszont fél évvel később rám írt a jelölt, hogy éppen relokációját intézi a céghez, amit korábban elutasított.

Megkereste őket újra, és egy ugyanolyan ajánlatot elfogadva költöztek a párjával. Beszélgetésünk alatt azt írta, hogy “adnia kellett ennek a pozíciónak egy lehetőséget, úgy érzi, ez egy soha vissza nem térő alkalom”. Ez egy olyan ritka kombináció volt, amikor egy startup missziója és a technológiai kihívások ötvözete olyan helyzetet tudott teremteni, ahol akár a piaci sávok alatt fizetve is fel tudták venni azt a tech expert-et, aki válogathatott volna tovább, de a hosszútávú cél kifizetődővé tette a kezdeti kockázatot.

A korábban ismertetett körülmények a 2010-es évek végére szinte teljesen megszűntek, elsősorban a nagy mértékű tőke beáramlásának köszönhetően. Soha nem látott mértékben lőttek ki a startupok, legyen szó értékelésekről (valuation) vagy piaci felszívó erőről. Ez volt az a pont, ahol közel nulla kockázatot vállalva lehetett startupokhoz csatlakozni. Az általános szakember hiányt összekötve a korábbi tényezőkkel, sokszor tényleg szürreális helyzeteket generált. Új munkát keresel épp? Egy hét alatt, 3-4 ajánlat szinte garantált volt majdnem az összes területen. Látványos volt a mozgás corporate vagy nagyvállalati környezetből a startupok felé, amit korábban ilyen mértékben nem lehetett tapasztalni. Erre a jelenségre csak ráerősített a Covid által terhelt időszak, ami segítette az országhatárok elmosódását, és akár remote is szuper startup pozíciókat lehetett megcsípni 2020/21-ben.

Ennek az álom időszaknak lett vége a 2022-es évben több faktornak köszönhetően. Háború, gazdasági hatások - beszéltünk ezekről korábban. Kezdetben ez egy átmeneti időszaknak tűnt, végül jóval súlyosabb következményekkel kezdtünk szembesülni. A 2008/2009-es világválság óta nem látott leépítési hullám söpört végig a tech iparágban az utóbbi 2 évben, és egyelőre úgy tűnik, ez még gyűrűzik egy kicsit. Hogy érintette ez az időszak a startupokat? Ahogy azt sejthetitek, igen rosszul. A finanszírozások megálltak vagy elapadtak, a kezdeti beruházások pedig szinte teljesen megszűntek. Azok a startupok, akik szerencsések voltak és ezt az időszakot megelőzően vontak be tőkét (adott távlati időszakot lefedve), jobb helyzetben találhatták magukat. Akik kevésbé voltak szerencsések, igen komoly nehézségekkel küzdöttek vagy küzdenek ma is. Az a korábbi modell, ahol befektetésből éltek a cégek évekig (több éves runway) , mára megszűnni látszik, és a profitorientáltság lett az elsődleges prioritás. Ez egy nagyon komoly működésbeli váltás. Bár az utóbbi hónapokban látszódik egy fajta elmozdulás pozitív irányba - nem csak AI területen - de azért még mindig távol vagyunk a korábbi állapotoktól.

Mennyire kockázatos most startupokhoz csatlakozni ebben a klímában? Korábban írtam nektek a biztos állás témával kapcsolatban. Fenntartom, hogy először a saját környezeti adottságaid felmérése és elemzése, aztán pedig a jó kérdések a lehetőséget illetően. Szerintem továbbra is elsődlegesen azt kell szem előtt tartanod, hogy a karriered szempontjából milyen környezet a legideálisabb. Hol tudod mind szakmailag mind anyagilag azt megkapni, ami hosszú távon a leginkább jövedelmező számodra. Azt az illúziót, ahol a nagyvállalati környezet megvéd a külső hatásoktól, már körbejártam a korábbi hírlevélben. És mik a jó kérdések? Milyen a háttér, mekkora a runway? Kik töltenek be meghatározó szerepet a cégnél? Milyen elvi és szakmai irányok a jellemzők (amik leginkább a vezetőktől, alapítóktól jöhet)? Mennyire lélegzik együtt a piaci körülményekkel ez a lehetőség (tud ez a termék/szolgáltatás MOST releváns lenni)? Milyen időközönként lehet kockázati tényezőket újra elemezni? Jó kérdésekkel lehet csökkenteni a cégek mögött rejlő kockázatot, ha pedig nem kaptok választ a kérdéseitekre egy startup környezetben, az ott már eleve felvet komoly potenciális problémákat.

Pénteken pedig érkezik a 29. Kraftie podcast, ahol a toxikus vezetőkről fogunk beszélgetni Czifra Juli pszichológussal. Adásainkat megtaláljátok a SoundCloudon, a Spotify-on, az Apple Podcasten, a Google Podcasten, és a YouTube csatornánkon is.

Írjatok nekünk, vagy gyertek a Discordra beszélgetni! Ha pedig tetszett ez az anyag, és eddig még nem tettétek meg, iratkozzatok fel itt alább. :)

Jövő héten ismét jelentkezünk!

Batiz Péter (zero)