Remote munka helyzete vs leépítések - hetikraftie #3

Remote trendeket vizsgálgattunk, illetve azt, hogy sokszor a remote egyoldalú felszámolása és a leépítés kéz a kézben járnak.

Több olyan esemény történik jelenleg a tech piacon, beleértve már Magyarországot is, ami miatt szerintem fontos beszélni a remote, hybrid, illetve teljesen bejárós foglalkoztatási formák aktuális helyzetéről.

Az IBM pár hete jelentette be az Egyesült Államokban, hogy az eddig remote dolgozó alkalmazottainak augusztustól heti legalább 3 napot az irodában kell tölteniük. Idén már nem ők az egyetlen cég, akik hasonló bejelentést tettek. A mintákat látva nehéz nem azt gondolni, hogy ez lassan egy jól bejáratott módszerként működik, melynek keretein belül ‘természetes’ módon tudsz megválni a dolgozóid bizonyos százalékától. Amíg korábban ez a ‘stratégia’ elvétve volt tapasztalható, és nem is tűnt annyira egyértelműnek (a kikényszerített lemorzsolódás, mint cél), mostanra kezd trendé válni, már itthon és a régiónkban is vannak példák.

Megpróbálom ezt a témát - amennyire lehet - objektíven megközelíteni a munkavállaló és munkáltató aspektusából is, figyelembe véve, hogy egyértelműen az utóbbi van nyeregben mostanság.

A remote work új tartalmat kapott a covidnak köszönhetően, és azt látom, hogy ez bizonyos esetekben kisebb vallássá nőtte ki magát. A szélsőségesen kialakított álláspontokat bizarrnak tartom (mindegy melyik oldalról nézzük), mert szerintem nagyarányú kockázatot tud rejteni magában mind munkáltató, mind pedig a munkavállaló számára. Pontosan tudom, hogy nagyon sokan a remote életformára rendezkedtek be az utóbbi években, ami többek között egy jobb életminőséget eredményez, legyen az a családdal eltöltött több idő, vagy jobb lakhatási körülmények (családi ház agglomerációban), stb. Ez egy teljesen érhető és védhető döntés, viszont bennem már korábban is kérdések merültek fel annak kapcsán, hogy ez mennyire fenntartható hosszabb távon. Azt gondolom, a helyzet itthon még mindig egészen ideális annak, aki remote szeretne dolgozni, de egyértelműen érkezik regionális szinten az a fajta trend, ahol a remote helyek száma csökken.

Ha a munkáltató szemszögéből nézzük, ugyanúgy létezik a jó és rossz példa is. Név nélkül említenék egy szoftverfejlesztő céget Prágából, akik a covid alatt full remote-ra álltak át, ezzel párhuzamosan a produktivitás nem csökkent, mellette pedig headcountban is nőni tudtak. Minden jól alakult egy ideig, azonban a tavalyi gazdasági változásoknak köszönhetően szeptemberben egy létszámcsökkentési tervet úgy oldottak meg, hogy egyszerűen visszavonták a remote work policyt, ezzel kényszerpályára szorítva az összes munkavállalót. Maradjon az, aki ezt el tudja fogadni, mostantól bejárás van. Az egy dolog, hogy ez nem túl profi módszer, plusz a management kultúra elemzését hagyjuk is, de az, hogy mennyire átgondolatlan, elképesztő. Szerintem több ponton is hibás ez a modell egy ilyen szűk piacon: nincs hatásod ugyanis, mint munkáltatónak arra, hogy kik és mennyien fognak elmenni tőled. Nagyon könnyen realizálódhat egy olyan verzió, ahol a legjobban teljesítők fognak először felállni. Egyértelműen ők találnak maguknak legkönnyebben munkát a piacon. A másik faktor pedig az említett létszám kontroll. Könnyen előállhat egy szituáció, ahol lavinaszerű felmondási hullám történik, és teljesen elveszti a kontrollt a munkáltató. Fontos, hogy a létszámcsökkentési igény valós, és adott körülmények között akár az egyetlen megoldás lehet cégek életében, de trükközni azért, hogy mondjuk a végkielégítés, mint költség szinte meg se jelenjen, az a logikus és professzionális gondolkodást teljesen mellőzi.

Azért hoztam fel ezt a regionális példát, mert hasonló mintákat már Magyarországon is látok. Remélem, hogy ezek csak egyedi esetek, de fontos beszélni a jelenségről. Jogosan merül fel a kérdés, te, mint munkavállaló mit tehetsz ebben a helyzetben? Az extrém helyzetek kialakulása szerintem sokszor cégkultúra függő, de ha a munkahelyed nyitott a párbeszédekre (vannak erre jó példák), úgy egy ilyen bejelentésnél sem kell feltétlenül megijedni, mert lehet mozgástér. Kell adni egy esélyt neki, főleg mert most éppen nem dúskálunk a nyitott pozíciókban. Túlreagálni a bejelentést, a hidat felégetni nem szabad! A pozitív része a helyzetnek számomra egyértelműen az, hogy sok jó példát tudnék mondani a környezetemből, ahol tulajdonosok nem küldtek el senkit, sosem folyamodnának a fenti eszközökhöz, mert fontosabb, hogy a csapat együtt maradjon.

Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről a helyzetről? Mennyire érzékelitek ezeket a trendeket a környezetetekben? Írjatok nekünk, vagy gyertek a Discordra beszélgetni!

Előző héten a juniorok helyzetéről készítettünk podcastet, hallgassátok.

Jövő héten ismét jelentkezünk!

Batiz Péter (zero)